Kedves Hamupipőkék!

Gyakran úgy érzem magam, mint Hamupipőke, aki egy messzi messzi világról álmodozik. Egy világról, ahol csodálva vagyok, megbecsült vagyok minden nő között és ahol a legújabb divat szerint öltözködhetek, ami persze ott soha nem gond mert az alkatom is minden téren tökéletes. Ebben a világban a férjem is olvadozik, ha meglát és munka után rohan haza, hogy csak velem lehessen és ezer módon kedveskedhessen nekem.

Gyakran álmodozok erről a világról, különösen akkor, amikor a szennyes kosár az egekig tornyosul és a gyerekek nyűgösebbek, mint az előző nap. Ahogy tovább álmodozok, azt veszem észre magamon, hogy egyre nehezebbé válik ezek után picit is csodálni a férjemet, és egyre terhesebb a gyermekeim fegyelmezése, intése és gyakran elveszítem minden türelmem.

Amikor az okát keresem annak, hogy vajon miért érzek így oly gyakran, C.S. Lewis egyik mondata jut eszembe: “Ha felfedezek magamban egy olyan vágyat, amit ebben a világban egyetlen élmény sem tud kielégíteni, akkor a legvalószínűbb magyarázat az, hogy egy másik világra lettem megalkotva” (C.S. Lewis, Keresztyén vagyok). Ezután megkísérthet az a téves gondolat is, hogy „Ha otthon semmi és senki nem elégít meg, akkor lehet jobb, ha az otthonomon kívül kell elégedettséget találjak…nem igaz?”

A Hamupipőke komplexusunk szerint azért tartanak bennünket, hogy otthon legyünk, gyerekeket neveljünk és háztartást vezessünk. Sokszor elhisszük, hogy elégedetlenségünk oka minden valószínűséggel az, hogy nem vagyunk a helyünkön és Isten biztosan valami más nagyobb, nemesebb és különlegesebb életcélt tartogat számunkra. Mivel a jelen helyzetben nem vagyunk elégedettek, nem tudunk kiteljesedni, ezért hisszük, hogy Isten biztosan és hamarosan megmutatja életünk igazi értelmét. Ha ez így van, akkor nekünk pedig keresnünk kell azt és készen kell legyünk arra, hogy megtaláljuk.

Sokat hallom ezt olyan anyukáktól, akik velem együtt hasonlóan éreznek. De az igazság az, hogy ezt a gondolkodást és érvelést nem találjuk meg a Bibliában. Ehelyett, a Biblia megmutatja nyugtalanságom és elégedetlenségem igazi okát: Nem azért vagyok elégedetlen, mert Isten még nem mutatta meg az igazi életcélom, hanem azért, mert az egész teremtett világ maga is egészen addig elégedetlenségben és nyugtalanságban lesz, amíg Jézus Krisztus vissza nem jön:

„Hiszen tudjuk, hogy az egész teremtett világ együtt sóhajtozik és együtt vajúdik mind ez ideig. De nemcsak ez a világ, hanem még azok is, akik a Lélek zsengéjét kapták: mi magunk is sóhajtozunk magunkban, várva a fiúságra, testünk megváltására. Mert üdvösségünk reménységre szól.” (Róma 8:22-24)

Ha velem együtt elégedetlennek és nyugtalannak érzed magad ott, ahol vagy, nem lehet, hogy ez a belső sóhajtozás a gyökere mindennek? Lehet, hogy minden vágyakozásunk a Hamupipőke világ után egy torzulása annak, hogy a valóságban mindannyian testünk és lelkünk igazi megváltására vágyunk: egy igazi, valós, nem pedig álomvilágra, ahol egy igazi, igazságos Király uralkodik, ahol rend van, tökéletesség van, szeretet van, amit mindannyian valósággal át- és megélhetünk. Lehet, hogy a mi fantáziavilágunk nem is olyan nagy őrültség… csak kicsit félreértelmezett.

Amikor Lewis arról beszélt, hogy ezen a világon semmi sem tud tökéletesen megelégíteni bennünket, akkor arra gondolt, hogy keresztyénekként próbáljunk meg kilépni a világból? Nem!!! Ezzel ő arra próbált rámutatni, hogy Isten mindannyiunk szívébe vágyat teremtett a bensőségességre, a mély közösségre, a szeretetre, amelyet egyedül Ő képes tökéletesen betölteni. A Menny Országa - ahol ez teljességében megvalósul, Jézus Krisztuson keresztül - az a hely, ahol minden vágyakozásunk és álmodozásunk valósággá válhat. Lewis igazából arra hív bennünket, hogy felszabadultan élvezzük az életünket azáltal, hogy helyére tesszük a világba vetett elvárásainkat.

Ha azzal, hogy otthon vagy és a férjed, illetve gyermekeid mellett kapott szereped nem elégíti meg szívedet teljességében, az azért van, mert tőlük várod el, hogy betöltsék a lehetetlent: szíved vágyait, amit véglegesen egyedül a Mennyben, Isten tud csak betölteni. Ha ez a valóság, akkor semmi soha nem lesz elég az életedben, akkor sem, ha a otthon a férjed örökké őrülten szerelmes marad beléd és mindenben támogat, és akkor sem, ha visszamész dolgozni és ott minden elismerést megkapsz a főnöködtől és a kollégáidtól. Akkor is elégedetlen leszel a gyermekeiddel szemben, ha ők a legszófogadóbb gyermekek a világon. Akkor is elégedetlen maradsz az üzleti életben, ha az neked mindenki másnál jobban megy. Ha nem a helyes forrásból táplálod szíved, mindegy mivel mással próbálod táplálni, a végén mindig üres marad. És ez az üresség újra és újra kísérteni fog abban, hogy új önző, ön-célú irányt keress magadnak.

Én a következő tendenciát fedeztem fel a saját életemben: Amikor az Istennel való kapcsolatom távoli, száraz, vagy akár nem létezik, akkor a reménytelen álmodozás és fantáziálás mindig felerősödik bennem (Hamupipőke féle ábrándozás). Amikor viszont a Bibliát olvasva és az imádságon keresztül megtapasztalom Isten valóságát és szeretetét, akkor a jelenlegi életemmel is sokkal elégedettebb és boldogabb vagyok. Miért? Azért, mert ilyenkor Isten maga az, aki megelégít. Nem az elégít meg, ahol vagyok, vagy amit csinálok, hanem az aki vagyok Jézus Krisztusban.

https://www.desiringgod.org/articles/dear-cinderella-mamas