Jézus Krisztus azért jött el a földre és lett emberré kétezer évvel ezelőtt, hogy teljesítse Isten több, mint hatezer éves misszióját: a teremtett világ helyreállítását. Amikor Jézus elvégezte földi küldetését, mielőtt elköszönt tanítványaitól, ugyanazt a küldetést hagyta rájuk, amit Ő maga elkezdett. Mi pedig, az Ő tanítványaiként, keresztyénekként ezt a missziót vagyunk hivatottak megtestesíteni: hogy ma, az első Pünkösd és Jézus második eljövetele között, Isten népeként bizonyságot tegyünk Jézus Krisztus uralmáról és hatalmáról élet és világ felett. Ez pedig abban valósul meg, hogy szóval és tettel hirdetjük Őt, az örök Életet, amelyet Ő hozott el számunkra ingyen, és abban, ahogy életünkkel bemutatjuk a világnak Isten eredeti tervét a teremtett világra vonatkozóan. Ez a mi küldetésünk, hogy Oroszlányban Isten népeként, Isten küldetését végezzük a Szentlélek egységében, az evangélium hite és ereje által, egyedül Isten dicsőségére. 

​

„Ezek pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban…dicsérték az Istent, és kedvelte őket az egész nép. Az Úr pedig napról napra növelte a gyülekezetet az üdvözülőkkel.” (Apcsel 2,42.47)

 

„A hivők egész gyülekezete pedig szívében és lelkében egy volt.” (Apcsel 4,32a) 

 

„Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást! Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.” (János 13:34-35)

​

Küldetésünket a következő módokon igyekszünk betölteni:

 

1. Mivel a fent említett igeszakaszokban hangsúlyos az imádság szerepe a gyülekezet életében, ezért mint testvéri közösség és Isten örökbefogadott gyermekei Krisztusban, igyekszünk rendszeresen élni ezzel a hatalmas kiváltsággal, így kifejezve és megélve hitünket, bizalmunkat és teljes Istenre való hagyatkozásunkat.

 

2. Az imádság mellett hangsúlyos az igei tanítás, a prédikálás szerepe is, ezért célunk, hogy a gyülekezet életében központi helyen legyen Isten Igéje. Mivel Isten az Ő Igéjén keresztül jelentette ki magát (és szól ma is hozzánk), az örök életet és akaratát számunkra, ezért fontosnak tartjuk, hogy rendszeresen együtt olvassuk, hallgassuk és tanulmányozzuk a Bibliát (igehirdetések, közös bibliatanulmányozások és tanítványozás, illetve lelkigondozás alkalmával)

​

3. A Szentírás alapján, azon belül pedig az első gyülekezetek példájából és az evangélium központi üzenetéből tisztán látjuk, hogy az egészséges, Krisztusban élő gyülekezetek nem elsősorban egyfajta rendszerre, betartandó szabályokra, hagyományokra, illetve kötöttségekre épültek, hanem az Istennel való bensőséges kapcsolatra és az ebből fakadó egymás iránti szeretetre, illetve az egymással való törődésre, az őszinte, bensőséges kapcsolatokra és a nagy-családi együttlétekre (vendégszeretetre, gyakran együtt evésre). A Biblia alapján tehát mi is imádkozunk és törekszünk arra, hogy gyülekezetünket Isten formálja napról napra egy ilyen Krisztust hirdető és megélő szeretet-közöséggé, illetve családdá. 

 

4. Ahhoz, hogy Istenről bizonyságot tegyünk a körülöttünk élők felé, fontos, hogy az Istentől kapott szeretetet, örömet, közösséget kifelé is megéljük és keressük az alkalmakat arra, hogy Róla bizonyságot tegyünk. Ezért az Istentől kapott erővel és bölcsességgel igyekszünk, hogy életmódunkkal Istent ragyogjuk, bárhol is vagyunk és bárkivel is találkozunk. Ez pedig úgy valósul meg, ha mindig készek vagyunk arra, hogy másokat is meghívjunk és bevonjunk családjainkba, azon belül pedig a gyülekezetbe, mint nagy családba. 

​

„Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál; és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is. Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt: mert ő Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és magatartásában is embernek bizonyult; megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.”
 (Filippi 2:3-8)

​

„Mert bár én mindenkivel szemben szabad vagyok, magamat mégis mindenkinek szolgájává tettem, hogy minél többeket megnyerjek. A zsidóknak olyanná lettem, mint aki zsidó, hogy megnyerjem a zsidókat; a törvény uralma alatt levőknek, mint a törvény uralma alatt levő - pedig én magam nem vagyok a törvény uralma alatt -, hogy megnyerjem a törvény uralma alatt levőket. A törvény nélkülieknek törvény nélkülivé lettem - pedig nem vagyok Isten törvénye nélkül, hanem Krisztus törvénye szerint élek -, hogy megnyerjem a törvény nélkülieket. Az erőtleneknek erőtlenné lettem, hogy megnyerjem az erőtleneket: mindenkinek mindenné lettem, hogy mindenképpen megmentsek némelyeket. Mindezt pedig az evangéliumért teszem, hogy én is részestárs legyek abban.”  (1 Korinthus 9:19-23)

​

„Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt egészen a föld végső határáig.” (Apcsel 1:8)

​

„Mert így parancsolta meg nekünk az Úr: Pogányok világosságává teszlek, hogy üdvösségük légy a föld végső határáig.” (Apcsel 13:47)

​

„amint meg van írva: „Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül.” De hogyan hívják segítségül azt, akiben nem hisznek? Hogyan is higgyenek abban, akit nem hallottak? Hogyan hallják meg igehirdető nélkül? És hogyan hirdessék, ha nem küldettek el? Így van megírva: „Milyen kedves azoknak a jövetele, akik az evangéliumot hirdetik!” (Róma 10:13-15)

​

„A mi Urunk Jézus Krisztus nevére kérlek titeket testvéreim, hogy mindnyájan egyféleképpen szóljatok, és ne legyenek közöttetek szakadások, hanem ugyanazzal az érzéssel és ugyanazzal a meggyőződéssel igazodjatok egymáshoz." (1 Korinthus 1:10)