AMIT HISZÜNK
Mint gyülekezet és közösség, tisztában vagyunk azzal, hogy minden ember életét alapjaiban az határozza meg, hogy mit hisz az életről, annak lényegéről, eredetéről és céljáról. A hit tehát mindenki életében jelen van, viszont korántsem mindegy, hogy ki mit, vagy miben hisz. Mint keresztyén közösség, mi hisszük, hogy Isten létezik, és hogy Ő számunkra leírt mindent egy könyvben, amit tudnunk kell az életről: azaz hogy ki Ő, hogy kik vagyunk mi, miért vagyunk itt, ahol vagyunk és hova tartunk. Életünk alapjait tehát a Bibliában kijelentett isteni igazságok adják és mindannyian napról napra tapasztaljuk, hogy ezek az igazságok valóban igazak és életet átformáló erővel hatnak ránk, ha szívvel elhisszük őket.
Összefoglalva, a Biblia alapján a következő igazságokat hisszük:
A. A Bibliáról:
Hisszük, hogy a Biblia eredeti szövege (héber és görög) szóról szóra Istentől ihletett, ezért tévedhetetlen, azaz mindig igazat állít és abszolút hibátlan (2 Timóteus 3.16-17; 2 Péter 1.20-21; Máté 5.18; János 16.12-13).
B. Az isteni hármasságról:
Hisszük, hogy egy az Isten, Aki három személyben (Atya, Fiú és Szentlélek) létezik, örökké létezett és létezni fog (5 Mózes 6.4; 2 Korinthus 13.14).
C. Jézus Krisztus személyéről és megmentő munkájáról:
1. Hisszük, hogy Jézus Krisztus, Isten örökkévaló Fia, kb. kétezer évvel ezelőtt emberré lett (anélkül, hogy megszűnt volna Istenként létezni) a Szentlélek fogantatása által és Szűz Mária gyermekeként. Mindezt azért vállalta, hogy egyrészt Istenként bemutatkozzon és önmagát kijelentse az emberiségnek, másrészt hogy a bűn fogságába esett embert helyettesítő áldozatával megmentse a halál torkából (János 1.1,2,14; Lukács 1.35) és így szerezzen Istennek dicsőséget (Efézus 1.3-14).
2. Hisszük, hogy Jézus Krisztus bűntelenül és ártatlanul szenvedett a kereszten, majd halt meg, mint helyettes áldozat, így vállalva magára a bűneinkért járó jogos büntetést. Halálával majd feltámadásával nem csak bűneinket törölte el, hanem örök és teljes igazságot, igaz voltot szerzett nekünk, akik Benne hiszünk. Ezenfelül Isten mint gyermekeit fogadott bennünket örökbe királyi családjának teljes jogú tagjaiként. (Róma 3.24-25; 1 Péter 2.24; Efézus 1.7; 1 Péter 1.3-5; 1 János 3.1; Róma 8:14).
3. Hisszük, hogy Jézus Krisztus feltámadását követően felment a mennybe és jelenleg is ott van, Isten jobbján ülve, mint közbenjáró, bennünket képviselő főpapunk, és pártfogónk (Apcsel 1.9-10; Zsidók 9.24; 7.25; Róma 8.34; 1 János 2.1-2).
D. A Szentélek személyéről és munkájáról:
1. Hisszük, hogy a Szentlélek (A Szentháromság harmadik személye) feladata, hogy meggyőzze a világot a bűn valóságáról, a teljes igazságról és a bűn ítéletéről. Egyedül Ő az, aki képes természetfölötti módon újjászülni a bűnös ember szívét, majd Krisztus életébe helyezni, hogy örökké Benne éljen (János 16.8-11; 2 Korinthus 3.6; 1 Korinthus 12.12-14; Róma 8.9; Efézus 1.13-14)
2. Hisszük, hogy Ő a megígért Segítőnk és Tanácsadónk, aki egyrészről segít megértenünk a Bibliából a teljes igazságot, másrészről folyamatosan azon dolgozik bennünk, hogy az igazságot megismerve életünk egyre inkább Krisztuséra hasonlítson. Megtért hívőkként óriási kiváltságunk az, hogy Ő bennünk él és munkálkodik napról napra (János 16.13; 1 János 2.20, 27; Efézus 5.18; Filippi 2.13).
E. Az emberiség teljes romlottságáról:
Hisszük, hogy Isten bennünket saját képére és hasonlatosságára teremtett, de Ádám bűnével mindannyian (az egész emberiség) elbuktunk, bűnös természetet örököltünk, és Istentől végleg elidegenedtünk. Ennek következtében mindannyiunk szíve telve van gonoszsággal, gyűlülettel, büszkeséggel és lázadással Isten és embertársaink felé. A fájdalmas valóság pedig az, hogy képtelenek vagyunk önerőből megszabadulni a bűnös természettől és így mindannyian örök pokolra vagyunk ítélve, mivel az Isten elleni bűn jogos büntetése az örök halál (1Mózes 1.26-27; Róma 3.22-23; 5.12; 6.23; Efézus 2.1-3,12).
F. A megmenekülésünkről:
Hisszük, hogy Isten, Jézus Krisztusban nyitotta meg előttünk a szabadulás ajtaját, megmentve bennünket elveszett, romlott állapotunkból és az örök haláltól. Ezt Ő, mint ajándékot adta nekünk, ingyen, kegyelemből. Mi semmit nem kellett, hogy tegyünk cserébe ezért, csak el kellett fogadjuk hittel. Azért viszont, hogy mi megszabadulhassunk, Jézusnak meg kellett halnia a Golgotán, mivel bűneinket Ő vette magára és Ő viselte el a bűnökért járó jogos büntetést. Feltámadásával bizonyította, hogy adósságunkat örökre rendezte és hogy Ő valósággal Isten Fia (Efézus 2.8-10; János 1.12; Efézus 1.7; 1 Péter 1.18-19).
G. A hívők üdvösségének örök bizonyosságáról:
1. Hisszük, hogy minket, akiket Isten már megmentett, az Ő ereje tart örökké Krisztusban, teljes biztonságban. Senki és semmi nem szakíthat el bennünket az Ő szeretetétől és az örök élettől. (János 6.37-40; 10.27-30; Róma 8.1,38-39; 1 Korinthus 1.4-8; 1 Péter 1.5).
2. Hisszük, hogy hívőkként kiváltságunk, hogy szüntelen szabadon örülhetünk örök szabadításunknak és a Krisztusban kapott új királyi identitásunknak, amelyről a Biblia határozottan újra és újra emlékeztet bennünket. Ugyanakkor ez nem jogosít fel arra, hogy visszaéljünk Isten ajándékával (Róma 13.13-14; Galata 5.13; Titusz 2.11-15).
H. A hívő kettős természetéről:
Hisszük, hogy mint Krisztusban ujjászületett hívők, két természetet birtokolunk: a régi bűnös természetet (amelyet gyakran Sátán is kísért és uszít) és a megújult krisztusi természetet, (amelyet a Szentlélek ereje táplál). Mivel bűnös természetünk földi életünk végéig megmarad, ezért a két természet közötti harc és feszültség folyamatosan jelen van bennünk. Öröm viszont számunkra az, hogy a Szentlélek ereje által újra és újra győzedelmeskedhetünk a régi természetünk felett (Róma 6.13; 8.12-13; Galata 5.16-25; Efézus 4.22-24; Kolossé 3.10; 1 Péter 1.14-16; 1 János 3.5-9).
I. A Jézushoz méltó életről:
Hisszük, hogy akik hívőkké lettünk, a Szentlélek munkája eredményeképpen Megmentőnkhöz és Urukhoz méltóan vágyunk és igyekszünk élni, hátat fordítva a világi, önző, és bűnös életmódnak (2 Timóteus 3.1-5; Róma 12.1-2; 14.13; 1 János 2.15-17; 2 János 9.11; 2 Korinthus 6.14; 7.1).
J. A misszióról:
Hisszük, hogy hívőkként mindannyian felelősségünk, hogy életünkkel és szavunkkal is hirdessük és továbbadjuk a Biblia igazságait, ezenfelül pedig, hogy minden embernek elmondjuk a jó hírt, miszerint egyedül Krisztusban van szabadulás és örök élet (Márk 16.15; Apcsel 1.8; 2 Korinthus 5.19-20).
K. A szolgálatról és a lelki ajándékokról
1 .Hisszük, hogy Isten saját szuverén belátása szerint osztja szét ajándékait és ezeket az ajándékokat (evangélista, buzdító, adakozó, pásztor, tanító, stb.) azzal a céllal adta, hogy a gyülekezetet minél inkább Krisztushoz hasonlóvá formálja a Szentlélek bennünk történő munkáján keresztül (1 Korinthus 12.4-11; 2 Korinthus 12.12; Efézus 4.7-12).
2. Hisszük, hogy Isten meghallgatja és válaszol a hitből fakadó imádságra, akarata szerint, amikor betegekért, vagy szenvedőkért imádkozunk (János 15.7; 1 János 5.14-15).
L. A gyülekezetről
1. Hisszük, hogy a gyülekezet Krisztus eljegyzett menyasszonya, egy olyan lelki szervezet, amely ujjászületett hívő emberekből áll (Efézus 1.22-23; 5.25-27; 1 Korinthus 12.12-14; 2 Korinthus 11.2).
2. Hisszük, hogy az Újszövetség egyértelműen és világosan tanít a helyi gyülekezetek plántálásáról és szerepéről (Apcsel 14.27; 20.27-32; 1 Timóteus 3.1-13; Titusz 1.5-11).
3. Hiszünk a helyi gyülekezetek szabadságában, más néven autonómiájában (Apcsel 13.1-4; 15.19-31; 20.28; Róma 16.1,4; 1 Korinthus 3.9,16; 5.4-7,12; 1 Péter 5.1-4).
4. Hisszük, hogy a keresztségre (amely a víz alá merülésben nyilvánul meg) és az úrvacsorára vonatkozó biblikus rendeletek elsősorban bizonyságtevő céllal adattak (Máté 28.19-20; Apcsel 2.41-42; 18.8; 1 Korinthus 11.23-26).
M. A Sátánról:
Hisszük, hogy Sátán egy valós személy, aki bűn és a bűnbeesés okozója. Hisszük, hogy ő Isten és ember legnagyobb ellensége, és hogy Isten a végítéletkor végleg és örökre a tűz tavába fogja vetni őt (Jób 1.6-7; Ézsaiás 14.12-17; Máté 4.2-11; 25.41; Jelenések 20.10).
N. Az örökkévalóságról:
1. Hisszük, hogy egy napon minden ember fel fog támadni: a hívők örök életre, a hitetlenek pedig ítéletre és örök kárhozatra (Máté 25.46; János 5.28-29; 11.25-26; Jelenések 20.5-6, 12-13).
2. Hisszük, hogy hívőkként a halál után a test nélkül Isten jelenlétébe kerülünk, ahol ébren és teljes boldogságban várjuk majd a test feltámadását, amikor végre lélekben és testben örökké együtt leszünk Urunkkal (Lukács 23.43; Jelenések 20.4-6; 2 Korinthus 5.8; Filippi 1.23; 1 Thesszalonika 4.16-17).
3. Hisszük, hogy a hitetlenek lelkei haláluk után folyamatos szenvedésben várnak feltámadásukra, miután testben és lélekben kell majd megjelenjenek Jézus Krisztus ítélőszéke előtt, ahol örök szenvedésre ítéltetnek majd a tűznek tavában (Lukács 16.19-26; Máté 25.41-46; 2 Thesszalonika 1.7-9; Júdás 6-7; Márk 9.43-48; Jelenések 20.11-15).