A gyülekezet lényege (Apcsel 2:37-47)
„Amikor ezt hallották, mintha szíven találták volna őket, és ezt kérdezték Pétertől és a többi apostoltól: Mit tegyünk, testvéreim, férfiak? Péter így válaszolt: Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg mindnyájan Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát. Mert tiétek ez az ígéret és gyermekeiteké, sőt mindazoké is, akik távol vannak, akiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk. Még más szavakkal is lelkükre beszélt, és így kérlelte őket: Szabaduljatok meg végre ettől az elfajult nemzedéktől! Akik pedig hallgattak a szavára, megkeresztelkedtek, és azon a napon mintegy háromezer lélek csatlakozott hozzájuk.
Ők pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban. Félelem támadt minden lélekben, és az apostolok által sok csoda és jel történt. Mindazok pedig, akik hittek, együtt voltak, és mindenük közös volt. Vagyonukat és javaikat eladták, szétosztották mindenkinek: ahogyan éppen szükség volt rá. Mindennap állhatatosan, egy szívvel, egy lélekkel voltak a templomban, és amikor házanként megtörték a kenyeret, örömmel és tiszta szívvel részesültek az ételben; dicsérték Istent, és kedvelte őket az egész nép. Az Úr pedig napról napra növelte a gyülekezetet az üdvözülőkkel."
Tehát, mi jellemezte az első gyülekezetet?
A 42. vers szerint: Kitartó részvétel az
Apostoli tanításban
Közösségben
Kenyér megtörésében
Imádkozásban
Ebben a négy dologban nyilvánult meg a gyülekezet.
Ma ugyanígy, lényegében ez a négy dolog kell jellemezze a gyülekezetet.
Mielőtt megnézzük, hogy pontosabban mit takar ez a négy terület, vizsgáljuk meg az előzményeket, hogy minek kellett teljesülni ahhoz, hogy a gyülekezet, mint ilyen közösség létrejöjjön.
Előzmények:
38. vers:
„Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg mindnyájan Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát."
Tehát, két dolognak kell teljesülnie ahhoz, hogy egy egészséges gyülekezet létrejöjjön: 1. Megtérés (21, 37-41), azaz az evangéliumba vetett hit.
2. A Szentlélekkel való betöltekezés (1:8 - Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt a föld végső határáig, 2:1-4a).
Az üdvösség szempontjából ez egyszer történik meg (megigazulás), a megszentelődés szempontjából viszont naponta meg kell történjen (hit az evangéliumban és a Szentlélek vezetése alatti élet)
Ahhoz, tehát, hogy az egészséges, biblikus gyülekezet folyamatosan erős maradjon és tovább növekedjen, fontos, hogy a hívők ugyanúgy napról napra elhiggyék az evangéliumot és újra és újra a Szentlélek vezetésére és erejére támaszkodjanak.
Ezt jól tudta Pál apostol is, ezért
Legtöbb levelének tetemes része az evangélium igazságait taglalja, pedig mind olyanoknak írt, akik már hívők voltak. Például, az Efézus 1-2 tiszta evangélium, a Kolossé 1-2 is evangélium, akárcsak a Róma 1-12. Ezen levelek fennmaradó részei pedig arról beszélnek, hogy miként lehet az említett evangéliumi igazságokat gyakorlatba ültetni. Ilyen igazságok az efézusi levél elején pl.:
a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, aki megáldott minket mennyei világának minden lelki áldásával Krisztusban (Efézus 1:3)
kiválasztott minket magának már a világ teremtése előtt (Efézus 1:4)
fiaivá fogad minket Jézus Krisztus által, akarata és tetszése szerint (Efézus 1:5)
Őbenne van – az ő vére által – a mi megváltásunk, bűneink bocsánata is (Efézus 1:7)
Őbenne lettünk örököseivé is (Efézus 1:11)
Titeket is életre keltett, akik halottak voltatok vétkeitek és bűneitek miatt (Efézus 2:1)
Hiszen kegyelemből van üdvösségetek hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék. (Efézus 2:8-9)
Mert általa van szabad utunk mindkettőnknek egy Lélekben az Atyához. (Efézus 2:18)
Ezért tehát nem vagytok többé idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek. (Efézus 2:19)
Majd az evangélium igazságainak taglalása után Pál rátér arra, hogy éppen ezért tehát
éljetek ahhoz az elhívatáshoz méltón, amellyel elhívattatok, teljes alázatossággal, szelídséggel és türelemmel; viseljétek el egymást szeretettel, igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékével (Efézus 4:1-3)
többé ne legyünk kiskorúak, akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak az emberek csalásától, tévútra csábító ravaszságától; hanem az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben mindenestől őhozzá, aki a fej, a Krisztus (Efézus 4:14-15)
vessétek le a régi élet szerint való óembert, aki csalárd és gonosz kívánságok miatt megromlott; újuljatok meg lelketekben és elmétekben, öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett. (Efézus 4:22-24)
Minden keserűség, indulat, harag, kiabálás és istenkáromlás legyen távol tőletek minden gonoszsággal együtt. Viszont legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek Krisztusban. (Efézus 4:31-32)
Az Evangélium igazságait viszont egyedül az Isten Lelke teszi elevenné és valósággá az életedben, ezért fontos, hogy figyelj Isten Lelkére és kérd az Ő erejének és hatalmának megnyilvánulását életedben. Milton Vincent, Az evangélium keresztyének számára c. könyvében ezt a következőképpen foglalja össze (24. oldal. közepe):
„Nagyon fontos, hogy miközben az evangéliumot hirdeted magadnak, figyelj a Szentlélek gyengéd vezetésére a folyamatban. (Nélküle ez a gyakorlat hiábavaló volna!) Az evangélium igaz, de a Szentlélek teszi azt elevenné a lélek számára. Az evangélium először „a mennyből küldött Szentlélek által” (1Péter 1,12) hirdettetett, és ahogy a Lélekre támaszkodva hirdeted azt magadnak, hasonlóképpen a Lélek által megelevenítve érkezik vissza hozzád. A Lélek megragadja az alkalmat, hogy Isten szeretetét árassza a szívedbe (Róma 5,5), és az evangéliumon keresztül fogja kijelenteni neked az Atya szívének mélységét (János 16,14-15). Mennyei Atyád tudta jól, hogy magadtól soha nem lennél képes megérteni szeretetének mélységeit. Elküldte hát az Ő Lelkét életedbe, hogy felkutassa és feltárja neked Isten szeretetének teljességét (1Korinthus 2,9-10.12). Persze a Lélek mindig is szolgál feléd ilyen módon, de az evangélium önmagadnak való hirdetésével lehetőséget adsz a Léleknek arra, hogy sokkal intenzívebben végezze ezt a munkát benned. Amikor mindez valósággá válik az ember életében, akkor már nem csak az evangélium puszta tényeinek ismételgetéséről van szó, hanem személyes és mély kapcsolatról a Szentlélekkel. Élvezd tehát ezt!"
Pál is ezt taglalja a Róma 8-ban: „Ti azonban nem test szerint éltek, hanem Lélek szerint, ha Isten Lelke lakik bennetek. De akiben nincs Krisztus Lelke, az nem az övé. Ha pedig Krisztus bennetek van, bár a test halott a bűn miatt, a Lélek élet az igazság miatt. Ha pedig annak Lelke lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halottak közül, akkor az, aki feltámasztotta Krisztus Jézust a halottak közül, életre kelti halandó testeteket is a bennetek lakó Lelke által. Ezért, testvéreim, adósok vagyunk, de nem a testnek, hogy test szerint éljünk. Mert ha test szerint éltek, meg kell halnotok, de ha a Lélek által megölitek a test cselekedeteit, élni fogtok. Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai. Mert nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét féljetek, hanem a fiúság Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: „Abbá, Atyám!” Maga a Lélek tesz bizonyságot a mi lelkünkkel együtt arról, hogy Isten gyermekei vagyunk. Ha pedig gyermekek, akkor örökösök is: örökösei Istennek és örököstársai Krisztusnak, ha vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk."
Azok pedig, akik az evangélium igazságaival táplálkoznak és azt szívják magukba naponta, és akiket Isten Lelke vezérel és éltet, azoknak a közösségére lesz jellemző az, hogy kitartóan és lelkesen vesznek részt az
Apostoli tanításban
Közösségben
Kenyér megtörésében
Imádkozásban
Ott olthatatlan vágy lesz a testvérek szívében, hogy még többet megismerjenek Istenből, Krisztusból és az evangélium csodáiból. Ezért rendszeresen törekednek arra, hogy együtt olvassák és tanulmányozzák Isten Igéjét hétről hétre, rendszeresen vagy épp kötetlen módon.
Ott vágy lesz a testvérek szívében, hogy minél többet legyenek együtt, ahogy azt olvastk az Apcsel 2:46-47-ben: „Mindennap állhatatosan, egy szívvel, egy lélekkel voltak a templomban, és amikor házanként megtörték a kenyeret, örömmel és tiszta szívvel részesültek az ételben; dicsérték Istent…”
Ott vágy lesz a testvérek szívében, hogy egymás otthonaiban is időt töltsenek egymással, hogy együtt legyenek, reggeli, ebéd, vacsora keretein belül, vagy akár egy délutáni kávézásban, vasárnap esti piknik, vagy kirándulások alkalmával.
És végezetül vágy lesz a szívükben, hogy rendszeresen boruljanak le Isten lábai elé, hogy hozzák hálaadásaikat és kéréseiket Őelé, folyamatosan megvallva, hogy minden szinten Tőle függ az életük.
Az ilyen gyülekezetről, azaz közösségről pedig azt olvassuk az Apcsel 2 végén, hogy
„az ÚR pedig napról napra növelte a gyülekezetet üdvözülőkkel.”
Összefoglalás:
1. Az Evangéliummal naponta átitatott és
2. A Szentlélek által betöltött és vezetett élet
3. Ott jön létre gyülekezet, ahol ezen életek rendszeresen összegyűlnek
4. A gyülekezet megnyilvánulása: tanítás/tanulás, közösség, otthoni asztalközösség, rendszeres együtt imádkozás és Isten dicsőítése
5. A gyülekezet vonzó élete: a gyülekezet számban való gyarapodása
