Isten szeretetének egysége

János 17:20-23

„De nem értük könyörgök csupán, hanem azokért is, akik az ő szavukra hisznek énbennem; hogy mindnyájan egyek legyenek, ahogyan te, Atyám, énbennem, és én tebenned, hogy ők is bennünk legyenek, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél el engem. Én azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, nekik adtam, hogy egyek legyenek, ahogy mi egyek vagyunk: én őbennük és te énbennem, hogy teljesen eggyé legyenek, hogy felismerje a világ, hogy te küldtél el engem, és úgy szeretted őket, ahogyan engem szerettél.”

Ez a szakasz egy részlet Jézus főpapi imádságából, amelyet nem sokkal azelőtt mondott el, mielőtt a keresztre ment, hogy meghaljon értünk. Jézusnak ezen imádsága gyakorlatilag egy ablak számunkra, amelyen keresztül betekintést nyerhetünk Jézus és az Atya mély, bensőséges kapcsolatába.

Miért imádkozik itt Jézus? Mit kér az Atyától?

Egységet. Ez egyértelmű, hogy Jézus egységért imádkozik.

De kinek az egységéért?

Azt mondja: Hogy azok legyenek egyek (vagy legyenek egységben), akik hisznek majd az Ő nevében az igehirdetés, illetve az evangélium hirdetésének szolgálata által. („A hit tehát hallásból van, a hallás pedig a Krisztus beszéde által.” Róma 10:17)

Azaz, kikről van itt szó?

Rólunk.

Nem megdöbbentő, hogy Jézus már 2000 évvel ezelőtt, a halála előtti órákban is értünk könyörgött, a mi életünk volt a szeme előtt, és azon belül konkrétan, hogy mi egységben legyünk?

De milyen fajta egységről van itt szó? Miért imádkozik Jézus, hogy milyen egységben legyünk mi, hívők, akik Benne hiszünk és Őt követjük?

Nézzük csak meg a 20-21. verseket:

„De nem értük könyörgök csupán, hanem azokért is, akik az ő szavukra hisznek énbennem;

hogy mindnyájan egyek legyenek úgy, ahogyan te, Atyám, énbennem, és én tebenned, hogy ők is bennünk legyenek, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél el engem.”

Azt kéri Jézus az Atyától, hogy olyan egységben legyünk, amilyen egységben van Ő az Atyjával.

Milyen Jézus és az Atya egysége? Mi jellemzi az Ő egységüket?

• tökéletes és mély szeretet egymás iránt

• gyönyörködés egymásban

• egymás tisztelete és egymás dicsérete

• egy akarat és egy cél hajtja őket

• ugyanabban lelik örömüket

Milyenek lennének a házasságaink, ha ez lenne jellemző rájuk? Vagy milyenek lennének családjaink, vagy a gyülekezetünk? Akkor lennénk tökéletes egységben, ugye? De hogyan valósulhat meg bennünk ez az egység? Vagy hol fog ez elkezdődni bennünk? 21. vers:

„hogy mindnyájan egyek legyenek úgy, ahogyan te, Atyám, énbennem, és én tebenned,

hogy ők is bennünk legyenek, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél el engem.”

Ott és akkor, ha mi is Bennük vagyunk!

Ezek szerint lehetséges, hogy mi is megéljük egymással azt az egységet, ami Jézus és az Atya kapcsolatára jellemző, de ez csak akkor valósulhat meg, ha megtapasztaljuk, azaz megízleljük az Atya és Fiú kapcsolatának mélységét, ez pedig csak akkor lehetséges, ha mi is belekerülünk ebbe a közösségbe. (pl. én is csak úgy tapasztalhattam meg egy gyülekezet vagy család szeretet-közösségét és egységét, hogy részese lettem a közösségnek vagy befogadott tagja a családnak)

De hogyan kerülhetünk bele az Atya, a Fiú és a Szentlélek tökéletes közösségébe, a Szent Háromságba? Jézus Krisztus által. Ő jött el értünk és áldozatával megnyitotta az ajtót az Atyai házba.

Ő szenvedett, majd halt meg, hogy áldozatával megtisztítson és tökéletessé tegyen bennünket, hogy szentekként, Krisztusban mi is egyesülhessünk az Atyával és a Szentlélekkel!!!

Nem döbbenetes? A Szentháromság tökéletes, bensőséges szeretet-közösségébe ad nekünk helyet Isten Jézus Krisztusban.

Bár ez már a miénk és garantált minden hívő számára, még nem lett teljessé. Amikor Isten haza hív bennünket, akkor fogjuk ezt igazán átélni a teljes valóságában, de Jézus az imádságában azt kérte, hogy már most, itt a Földön is megtapasztalhassuk ezt az egységet egymással, mi mindnyájan, akik Jézusban vagyunk és így mutassuk meg a világnak, hogy milyen hatalmas az Isten szeretete Krisztusban.

A 22. vers pedig elárulja, hogy mi a kulcsa ennek az egységnek:

„Én azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, nekik adtam, hogy egyek legyenek, ahogy mi egyek vagyunk.” Az isteni egység, a szeretet-közösség kulcsa:

Isten dicsősége.

Ez a dicsőség pedig a legintenzívebb formájában az Ő szeretetének mélységében nyilvánult meg! Nézzük meg a 23. verset:

„én őbennük és te énbennem, hogy tökéletesen eggyé legyenek, hogy felismerje a világ, hogy te küldtél el engem, és úgy szeretted őket, ahogyan engem szerettél.”

Azaz Isten ebben mutatta meg igazán az Ő dicsőségét a világnak: szeretetének mélységében, amelyben önmagát adta értünk, emberekért.

János 3:16!!! Mert úgy szerette Isten a világot…. Ennek a dicsőségnek a megtapasztalása és átélése képes bennünket is átformálni szívünkben, és így teremt Isten egységet közöttünk.

2 Korintus 3:18: „Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre.”

Nem véletlenül emlékezteti Pál a Filippiben élő szenteket az Evangéliumra, azaz Isten szeretetének a dicsőségére, amikor egységre hívja őket. Filippi 2:1-11

„Ha tehát van vigasztalás Krisztusban, ha van szeretetből fakadó figyelmeztetés, ha van közösség a Lélekben, ha van irgalom és könyörület, akkor tegyétek teljessé örömömet azzal, hogy ugyanazt akarjátok: ugyanaz a szeretet legyen bennetek, egyet akarva ugyanarra törekedjetek. Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál; és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is. Az az indulat legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban is megvolt: aki Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és emberként élt; megalázta magát, és engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb, hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alattiaké; és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.”

Amikor pedig ez az egység és szeretet lesz látható keresztyén házasságainkban, családjainkban és gyülekezeteinkben, erről fogja megtudni a világ, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia és hogy Isten úgy szerette a világot, ugyanazzal a szeretettel, amellyel Fiát szerette, Jézus Krisztust.

Konklúzió:

Isten a Szentháromság (Atya, Fiú és Szentélek) tökéletes szeretet-közösségébe helyezett be bennünket Jézus Krisztus áldozatán keresztül, hogy mi is láthassuk és átélhessük az Ő dicsőségét.

Ahogy pedig szeretetének dicsőségét szemléljük (amelynek mélységét Jézus Krisztus áldozatában mutatta meg) Isten bennünk is és közöttünk is a Szentháromság egységét formálja ki már itt a földön. És ez lesz az igazi bizonyságtétel a világ számára, amikor ezt látja a világ bennünk, ezt az isteni egységet… ahogy Jézus is mondta a 23. versben: „hogy felismerje a világ, hogy te küldtél engem.” Mi vagyunk az élő bizonyíték, hogy Isten elküldte az Ő Fiát… ha mibennünk is ez a szeretetközösség és egység lesz láthatóvá.

János 13:35 „Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.”

Ámen.