Az evangélium ereje

Az „evangélium” szót keresztyénekként gyakran úgy használjuk, hogy jelentését és jelentőségét nem is értjük igazán. Az evangéliumot, mint kifejezést magát gyakran emlegetjük, mégis, ritkán alkalmazzuk azt az életünk minden területére nézve. Azonban Isten pont ezt akarja, hogy az evangélium ereje megnyilvánuljon a mindennapjainkban, a gyakorlati életünkben. Az Ige a Róma 1,16-ban úgy beszél az evangéliumról, mint „Isten erejéről.” A Kolossé 1,6-ban Pál dicséri a gyülekezetet, mivel az evangélium „gyümölcsöt terem és növekedik” közöttük „attól a naptól fogva” amelyen meghallották. Péter apostol pedig arról tanít levelében, hogy a keresztyén élet szükségszerű és folyamatos változásának hiánya abból ered, hogy a hívők gyakran elfelejtik azt, hogy mit tett Isten értünk az evangéliumban (2 Péter 1,3-9). Ahhoz, hogy növekedjünk a krisztusi nagykorúságban, elengedhetetlen az evangélium ismeretének és megértésének elmélyítése, mivel az evangélium és a Szentlélek együttes munkáján keresztül formál át bennünket Isten egyre inkább Fia képére.

Sok keresztyén ma az evangéliumnak csak egyes részeit ismeri, a teljes evangéliumot viszont nem. Éppen ezért gondoljuk sokan azt, hogy az evangélium, azaz a jó hír csupán a „kapu,” amely alatt átsétálva bekerülhetünk Isten országába. De az evangélium valójában sokkal többről szól, mivel nem csupán a kapu, hanem maga az ösvény is egyben, amelyen járunk és járnunk kell keresztyén életünk minden napján. Az evangélium nem csak az üdvösségünk üzenete, hanem megszentelődésünk eszköze is egyben. Miért? Azért, mert azon felűl, hogy megszabadít a bűn következményeitől, a bűn hatalmától is szabaddá tesz bennünket. Egyrészről az evangélium miatt lehetünk igazak Isten előtt (megigazulás), másrészről az evangélium miatt vagyunk újra képesek szeretni Istent és gyönyörködni Benne (megszentelődés). Az evangélium tehát mindent megváltoztató erővel rendelkezik!